Közúti balesetek történnek a legnagyobb figyelem és jóindulat mellett is. Vannak kivédhetetlen helyzetek, amikor valaki úgy keveredik elénk, hogy nincsen idő vészfékezésre, megállásra, a csattanás bekövetkezik. Jobb esetben mi nem sérülünk meg, csak az autónk görbül, de a másik oldalon is ott a kár vagy a sérülés.
A Kresz ilyen esetekre egyszerűen rendelkezik, két verzióra bontva a lehetőségeket. Mindenképpen meg kell állni, meg kell nézni, van-e SZEMÉLYI SÉRÜLÉS, vagy feltételezhető-e ilyesmi. Ha igen, akkor szigorúan rendőrt és mentőt kell hívni, a szakszerű segítség érkezéséig is a sérülteknek a körülményeknek megfelelően segítséget kell nyújtani, amennyi a tudásunktól és a lehetőségektől telik. Ilyenkor nem számít, hogy részesei vagyunk a balesetnek, vagy csak szemtanúi, a segítségnyújtási kötelezettség elmulasztása nemcsak emberileg, jogilag is elítélendő, azaz bűncselekményt valósíthatunk meg, amiért meg leszünk mogyorózva.
Vagyis a megállokcsinálokegyszelfitavérzősérülttelaztánhúzokafenébe történet nem annyira jófejség. Volt már hogy a szelfi alapján bizonyították rá a szemtanúra, hogy ott volt és segítségnyújtás nélkül elment, meg is kapta érte, ami jár.
Ha meg részesei, netán okozói vagyunk a galibának, akkor pláne ne a fotógombot nyomkodjuk, hanem ÁLLJUNK MEG! Hívjuk a 112-es segélyhívót. Előtte gondoljuk át, HOL VAGYUNK, mert ezt kérdezi először az operátor és nem jó, ha kitalálósdi lesz belőle. Nézzünk várost, utca-házszámot, lakott területen kívül meg útszámot és kilométertáblát, vagy legalább arra emlékezzünk, honnan mentünk hová és milyen lakott helyet láttunk utoljára. A segélyhívó központ akár több száz kilométerre is lehet tőlünk, az operátornak halovány gőze nincs, honnan hívjuk, az első dolga viszont az, hogy a HELYSZÍNT tisztázza. Nem jó ha ezzel megy el fél óra.
Aztán kérdezi majd, mi történt, hányan sérültek meg, tudjuk-e mennyien súlyosan, van-e tűz, szorultak-e a roncsban...és még sok fontos adatot. Ha nem tudjuk valamelyik kérdésre a választ, mondjuk nyugodtan azt hogy nem tudjuk.
Ha lehet, osszuk meg a feladatokat, akinek jó a beszélőkéje, az telefonáljon, aki ért az elsősegélyhez, az segélyezzen. Ügyeljünk a helyszín biztosítására, kapcsoljunk vészvillogót, tegyünk ki háromszöget, küldjünk ki biztosító személyt. Különösen fontos ez akkor, ha sötét van, rosszul belátható helyen, kanyarban vagyunk vagy rosszak a látási viszonyok. Mert ott lehet a koccanásból tömegbaleset, ha még 53 autó rombol bele a helyszínbe.
Ha megjött a mentős, a rendőr, akkor tájékoztassuk a dolgok állásáról, onnantól ő átveszi az irányítást, tegyük amit mond.
A járműveket hagyjuk a talált helyzetben, csak akkor mozdítsuk el, ha a sérültek miatt szükséges.
Csak akkor mehetünk el, ha a rendőr engedélyt adott rá, rosszabb esetben ha minket is visz a mentő.
Még egyszer mondom, ha csak szemtanúk vagyunk, ezek a kötelezettségek akkor is vonatkoznak ránk! Képzeljük csak el, hogyan éreznénk magunkat, ha sérülten lógunk a fejtetőn álló összetört kocsiban és nézzük hogy a 89.-ik arrajáró is csak lassít, fotóz és elhúz. Képzeld csak el...Uhhh...
Egy érdekes eset a vaddal történő ütközés, nagyon sokan kérdezik, mi van akkor???
Itt is több verzió lehetséges. Ha nem nagy a kár és a vad elment, sokat nem tehetünk. Ha van casco biztosításunk, hívjunk rendőrt, helyszíneltessünk és a helyszíni jegyzőkönyvvel 24 órán belül jelentsük be a kárt a biztosítónknak. Az meg eldönti, fizet-e. Ha nincsen casco biztosításunk, akkor senki nem téríti meg a kárunkat. A vadásztársaság a legtöbb esetben nem köteles rá.
Ha a vad elpusztul, ott marad, akkor javasolt a rendőrség és a vadásztársaság értesítése, mert a vad őket illeti meg, az ő dolguk érte jönni és elvinni. Mi ne vigyük el, mert az LOPÁS. Szóval, vadpörit nem az autóval levadászott őzikéből rittyentünk.
Ha az autónk rommá tört, szintén rendőrség és helyszíneltetés, mert különben nehezen magyarázzuk meg bizonyos helyeken, mitől alakult át a verdánk. Ha nem volt vadveszélyt jelző tábla, nem mentünk gyorsan, megvan a vad és jó csillagzat alatt születtünk, no meg van egy jó ügyvédünk, talán sikerül a vadásztársaságból kihúzni valami kártérítést.
Mostanában előfordulnak olyan esetek, amikor valakik szándékosan okoznak balesetet úgy, hogy befékeznek egy értékesebb autó előtt valami bontószökevénnyel, amiből aztán kipattan 2-3 egybenyakú IQ-bajnok és rá akarnak venni bennünket némi készpénzes kártérítésre, aminek érdekében tettlegességet helyeznek kilátásba. Hogy erre mit mond a jog, azt fentebb tárgyaltuk, de azért a való világ ilyenkor más. Én 95 kilós pasiként viszonylag nyugodtan beszélgetek velük arról, hogy a jármű sebességét hirtelen fékezéssel csökkenteni tilos, mert az kimeríti a közúti veszélyeztetés vétségét. Vagyis nem kártérítés jár nekik, hanem rendőrt hívok, aztán adják elő neki a kárigényüket, én is a magamét. Meg a menetrögzítő kamerám felvételét is, mert van az autómban. Tényleg...Neked van? Néha nagyon jól tud jönni. Akkor is, ha mondjuk nem álltál meg és elhajtottál a legközelebbi rendőrségig.
Vagy például ha megyünk át valahol a pusztában egy falun, féktávolságon belül kirohan elénk valaki, ütközünk és két percen belül meg akarnak lincselni. Nagykönyv ide vagy oda, én ilyenkor nagygáz, nagykuplung és tökön-babon (akárkin) át elhajtanék. Közben persze telefonálnék a rendőrségre, aztán majd ott megállok. Rendőri védelem alatt. Ha van kamera és van felvétel, mindenki mondhat amit akar, a segítségnyújtási kötelezettség nem terjed ki a meglincselés eltűrésére. Belőlem nem lesz az újabb Szögi Lajos, akit Olaszliszkán a családja szeme láttára vert agyon a csürhe. Meg a minap is Encsen egy 57 éves asszonyt, hasonló helyzetben, abszolút vétlenül. Őt is lincselni akarták, szerencsére ő életben maradt, de szegény 88 napon túl gyógyul. Tudomásul kell venni, van ilyenre esély ma Magyarországon, és ezek ellen nincsen 100%-os védelem. Kamera és hidegvér.
Vegyünk vidámabb esetet, mondjuk egy sima koccanást, ahol személyi sérülés biztosan nincsen. Ilyenkor a feleknek megvan a lehetőségük arra, hogy megállás után négyszemközt megbeszéljék a dolgokat. Ha a felelős elismeri hogy ő volt a hunyó és ezt baleseti bejelentő lapon hajlandó aláírni és olyan megbízható a kinézete, akkor ennyivel le is lehet rendezni. Kitöltjük, aláírjuk, mindenki kap egy példányt (az eredeti tintás a károsulté, az indigós az okozóé) aztán mindenki bejelenti a biztosítónak 24 órán belül és kész. A baleseti bejelentőt a netről is le tudod tölteni itt. Létezik okostelefonos alkalmazásban is, letölthető: innen
Azért csak halkan mondom, hogy ezt a helyszínen tett, károkozást elismerő nyilatkozatot később visszavonhatja az, aki tette, meg az ő felelősségbiztosítója. Vagyis ha a kár komolyabb és nem mi vagyunk a károkozók, ragaszkodhatunk a rendőr hívásához és a helyszíneléshez, ezt a másik fél köteles tűrni. Ha a rendőrségi jegyzőkönyvben le van írva, hogy a másik fél a hunyó, akkor ezt csak bíróságon tudja megtámadni, ahol ezt bizonyítania is kell. Persze a károkozót ilyenkor a rendőrség meg is bünteti, ha szabályt szegett, de mit tegyünk, így járt. A kamerafelvétel itt sem hátrányos. Sőt...
Van az az eset, amikor kárt okozunk valakinek, aki nincs ott. Parkolás közben meghúzunk egy lökhárítót, vagy kicsapja a szél az ajtót, ami meghorpasztja a mellettünk álló autót. Ilyenkor egy rendes ember az adatait hátrahagyja valahogy, akár egy cetlin az ablaktörlő alatt, a nem rendeseknek meg a jogszabály írja elő. Aztán majd megbeszélik később a felek a kártérítés módját.
Nincsen annál bosszantóbb, amikor az ember visszamegy a parkoló kocsijához és az rendesen le van gyalázva, cetli persze sehol. A kamera itt is segíthet, mert van olyan, ami mozdításra beindul és ha a tettes a látótérbe kerül, akkor van valami támpont. Jelentősebb kárnál hívhatunk rendőrt, ők a térfigyelő kamerák felvételeit is elkérhetik, hátha azon megvan. Parkolóházakban, hipermarketek parkolóiban vannak kamerák, így van némi esélyünk arra, hogy valamelyik felvette a károkozót.
Tudom, nagy divat ilyenkor elsunnyogni, de a helyszínelhagyás akkor is szabálysértés, ha nem volt személyi sérülés. És elég egy jóindulatúbb járókelő, aki felírta a rendszámot és már meg is van a delikvens. És bünti a piszoknak!
Ismételjünk:
KÖTELEZŐ rendőrt hívni a balesethez, ha valaki meghalt, megsérült vagy feltételezhető a sérülés. Ha a felek közül valaki kéri. Vétlen félként MI KÉRJÜNK rendőri intézkedést, ha az ellenfél nem hajlandó jogsit, személyit mutatni, ittasnak vagy droghatás alatt állónak néz ki, nem ismeri el a felelősségét vagy erőszakosan, fenyegetően viselkedik. Jogszabály ezt nem mondja, de ha életünket, testi épségünket veszély fenyegeti, meneküljünk, közben hívjuk a rendőrséget. Ha tudjuk, védjük magunkat.
Kérjünk a Jézuskától menetrögzítő kamerát és szereljük fel. Húszezer Forint körül már igen jót lehet kapni, ehhez képest egy kamerafelvétel értéke felbecsülhetetlen lehet némely fentebb tárgyalt helyzetben.
Tóth Sándor gépjárművezető oktató, instruktor
2018. október 23., kedd
2018. május 1., kedd
Tényleg rosszul vezetnek a nők?
Miért vezetnek a nők rosszul....ÁLLÍTÓLAG?
Magyarországon évtizedek óta kialakult minta, hogy egy családban egy autó van. Ezt többnyire a ház ura vezeti, mert ő az alfahím. Ha a ház asszonyának van is jogsija, főleg akkor vezethet, ha a ház ura sörözött. Akkor persze az alfahím feljogosítva érzi magát arra, hogy a nem túl nagy gyakorlatú asszonykát instruálja, mert az nyilván nem pont úgy vezet, ahogy alfahím vezetne.
Miért nem mész gyorsabban...váltsál már...ne tökölj, előzd meg....
Ebből aztán asszonykának egy idő után elege lesz, kiszáll és jön az a vita, ami úgy kezdődik, hogy b...d meg az autódat, én többet nem vezetem.
Ettől lesznek olyan hölgyek, akiknek 20 éves a jogsija 100 km futásteljesítménnyel.
Egyszer aztán eljön az idő, amikor MUSZÁJ lesz asszonykának vezetni. Lesz másik autó, alfahím külföldre megy dolgozni...stb. Most akkor mi legyen?
Megelőzendő a rettegést és a horpadásokat, kell keresni egy oktatót és felügyelet mellett, biztonságos oktatóautóban, pótpedálokkal védve kell gyakorolni. Mindent ami nem megy. Szépen indulni, dinamikusan vezetni, parkolni előre-hátra. Mert az autóvezetés nem agysebészet. Ha már jól megy az oktatóautóval, akkor át lehet ülni a saját kocsiba és az oktató még pár órát ott is segít, vigyáz, ad tanácsokat.
Például a parkolással két baj szokott lenni: a páciens nem tudja hogyan kell és nem is gyakorolta be.
Ezen a legkönnyebb segíteni, mert ilyenkor az oktató elmagyarázza, megmutatja, aztán addig kell csinálni, ameddig nem lesz tökéletes.
Ilyenkor szoktak fellélegezni egy idő után a hölgyek és azt mondani: nem is értem, eddig miért féltem ettől, pedig nem is nehéz. Pár óra kell csak, és a rettegésnek vége. És máris eljött az idő, hogy jönnek az elismerő pillantások: nézd csak, szőke és elsőre beparkolt arra a kis helyre...
Vagyis a rosszul vezető nő egy buta sztereotípia. Ha egy hölgy rendesen megtanul vezetni és van gyakorlata, vezethet úgy, mint némely alfahímek. Vagy jobban.
Magyarországon évtizedek óta kialakult minta, hogy egy családban egy autó van. Ezt többnyire a ház ura vezeti, mert ő az alfahím. Ha a ház asszonyának van is jogsija, főleg akkor vezethet, ha a ház ura sörözött. Akkor persze az alfahím feljogosítva érzi magát arra, hogy a nem túl nagy gyakorlatú asszonykát instruálja, mert az nyilván nem pont úgy vezet, ahogy alfahím vezetne.
Miért nem mész gyorsabban...váltsál már...ne tökölj, előzd meg....
Ebből aztán asszonykának egy idő után elege lesz, kiszáll és jön az a vita, ami úgy kezdődik, hogy b...d meg az autódat, én többet nem vezetem.
Ettől lesznek olyan hölgyek, akiknek 20 éves a jogsija 100 km futásteljesítménnyel.
Egyszer aztán eljön az idő, amikor MUSZÁJ lesz asszonykának vezetni. Lesz másik autó, alfahím külföldre megy dolgozni...stb. Most akkor mi legyen?
Megelőzendő a rettegést és a horpadásokat, kell keresni egy oktatót és felügyelet mellett, biztonságos oktatóautóban, pótpedálokkal védve kell gyakorolni. Mindent ami nem megy. Szépen indulni, dinamikusan vezetni, parkolni előre-hátra. Mert az autóvezetés nem agysebészet. Ha már jól megy az oktatóautóval, akkor át lehet ülni a saját kocsiba és az oktató még pár órát ott is segít, vigyáz, ad tanácsokat.
Például a parkolással két baj szokott lenni: a páciens nem tudja hogyan kell és nem is gyakorolta be.
Ezen a legkönnyebb segíteni, mert ilyenkor az oktató elmagyarázza, megmutatja, aztán addig kell csinálni, ameddig nem lesz tökéletes.
Ilyenkor szoktak fellélegezni egy idő után a hölgyek és azt mondani: nem is értem, eddig miért féltem ettől, pedig nem is nehéz. Pár óra kell csak, és a rettegésnek vége. És máris eljött az idő, hogy jönnek az elismerő pillantások: nézd csak, szőke és elsőre beparkolt arra a kis helyre...
Vagyis a rosszul vezető nő egy buta sztereotípia. Ha egy hölgy rendesen megtanul vezetni és van gyakorlata, vezethet úgy, mint némely alfahímek. Vagy jobban.
2018. április 29., vasárnap
Miért kell hosszú idő ma egy jogsi megszerzéséhez?
A jogsit autósiskoláknál lehet megszerezni, ahol gépjárművezető szakoktatók oktatják az elméleti és a gyakorlati ismereteket. A probléma az oktatók létszámával van. 2010-től ugyanis az oktatók fele eltűnt a rendszerből, emiatt nincsen annyi, amennyi a jelentkező tanulókhoz elegendő lenne.
Emiatt gyakori, hogy a jogsira vágyó tanuló az elméleti vizsga után hónapokat kénytelen várni arra, hogy sorra kerüljön egy gyakorlati oktatónál. Akkor sem biztos, hogy hetente tud legalább három alkalommal vezetni, ami minimum kellene az egészséges haladáshoz.
Az oktató kivárása és a vezetés elkezdése még csak fél siker, mert az oktatók között jelentős a különbség a szakmai tudásban, emberi hozzáállásban. Ez pedig meghatározhatja azt hogy milyen gyorsan lesz meg a jogsid, milyen tudással leszel kezdő vezető és hogy megszereted-e a vezetést vagy esetleg rossz tapasztalások alakulnak ki benned.
Mi a megoldás? Te vagy a megrendelő, te fizetsz a szolgáltatásért. Nagy gondossággal válaszd ki az oktatót és ha az elején úgy látszik, hogy tévedtél, inkább válts oktatót. Többnyire az is igaz, hogy a jó oktatók nem az alacsony árfekvésben dolgoznak. Itt is igaz a mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve...
Jobb, ha kicsit többet fizetsz egy jó oktatónak, aki nem csak "levizsgáztat", hanem tényleg rendesen megtanít vezetni. Sokkal nagyobb biztonságban leszel kezdő vezetőként, ami nagyjából az első tízezer önálló kilométert jelenti.
Ne spórolj az óraszámmal sem, mert az csak duma, hogy mindenki 30 óra alatt tanult meg vezetni, mert annyi a minimum. A valóság az, hogy ez egy 30 éves előírás, amikor még nem ilyenek voltak a közlekedési feltételek. Macskaköves utakon 40 lóerős autókkal lovaskocsik között kellett vezetni és tizedennyi autó sem volt a forgalomban.
A mai viszonyok között 40-50 óra között van az a valódi óraszám, amivel egy tök kezdőt nemcsak a vizsgán lehet áttuszkolni, hanem utána nyugodt szívvel be lehet ültetni mögé a családot vagy a barátokat.
Higgyétek el, ez a nyugalom minden pénzt megér.
Üdvözlettel: Oktató-th Sanyi (Tóth Sándor)
Emiatt gyakori, hogy a jogsira vágyó tanuló az elméleti vizsga után hónapokat kénytelen várni arra, hogy sorra kerüljön egy gyakorlati oktatónál. Akkor sem biztos, hogy hetente tud legalább három alkalommal vezetni, ami minimum kellene az egészséges haladáshoz.
Az oktató kivárása és a vezetés elkezdése még csak fél siker, mert az oktatók között jelentős a különbség a szakmai tudásban, emberi hozzáállásban. Ez pedig meghatározhatja azt hogy milyen gyorsan lesz meg a jogsid, milyen tudással leszel kezdő vezető és hogy megszereted-e a vezetést vagy esetleg rossz tapasztalások alakulnak ki benned.
Mi a megoldás? Te vagy a megrendelő, te fizetsz a szolgáltatásért. Nagy gondossággal válaszd ki az oktatót és ha az elején úgy látszik, hogy tévedtél, inkább válts oktatót. Többnyire az is igaz, hogy a jó oktatók nem az alacsony árfekvésben dolgoznak. Itt is igaz a mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve...
Jobb, ha kicsit többet fizetsz egy jó oktatónak, aki nem csak "levizsgáztat", hanem tényleg rendesen megtanít vezetni. Sokkal nagyobb biztonságban leszel kezdő vezetőként, ami nagyjából az első tízezer önálló kilométert jelenti.
Ne spórolj az óraszámmal sem, mert az csak duma, hogy mindenki 30 óra alatt tanult meg vezetni, mert annyi a minimum. A valóság az, hogy ez egy 30 éves előírás, amikor még nem ilyenek voltak a közlekedési feltételek. Macskaköves utakon 40 lóerős autókkal lovaskocsik között kellett vezetni és tizedennyi autó sem volt a forgalomban.
A mai viszonyok között 40-50 óra között van az a valódi óraszám, amivel egy tök kezdőt nemcsak a vizsgán lehet áttuszkolni, hanem utána nyugodt szívvel be lehet ültetni mögé a családot vagy a barátokat.
Higgyétek el, ez a nyugalom minden pénzt megér.
Üdvözlettel: Oktató-th Sanyi (Tóth Sándor)
2018. április 28., szombat
Ne halj meg a közúton (sem)
Tudtad, hogy minden nap küzdünk a baleseti halál ellen?
Az emberek nagy része korra-nemre való tekintet nélkül vezet valami motoros meghajtású járművet, de ha nem, akkor gyalogol, kerékpározik, buszozik, vagyis:KÖZLEKEDIK.
A közlekedési eszközök viszont kivétel nélkül EMBERI ÉLET KIOLTÁSÁRA ALKALMAS ESZKÖZÖK, azaz fegyverek. Meg tudod velük ölni magadat és/vagy másokat.
A közlekedési gyilkosok általában rendes emberek, sem előtte, sem utána nem bántanak senkit. De egyszer csak történik egy baleset, amire ők azt mondják: VÉLETLEN BALESET.
Pedig egy baleset soha nem véletlen, egy baleset bekövetkezéséhez egy helyen, egy időben sok hibának és oknak kell egyszerre bekövetkeznie. Ha CSAK EGY a sok közül nincsen, nem lesz baleset, nem lesz halál.
A rendszer pedig 3 tényezőből áll: EMBER, GÉP, KÖRNYEZET.
A folyamat pedig röviden: Az EMBER vezeti a gépet a környezetnek megfelelően.
Én ezzel szoktam foglalatoskodni, mivel oktató vagyok, azaz pontosan gépjárművezető szakoktató.
Embereket tanítok meg arra, hogyan kell uralni a gépet oly módon, hogy minden és mindenki épen és élve maradjon a közlekedésnek nevezett társasjáték során.
Elméleti ismereteket több mint tízezer embernek tanítottam.
Gyakorlatra közel ezret, akik között sokan voltak hátrányos helyzetben lévők. Akik már párszor tettek sikertelen vizsgát, vagy valamilyen hátrányos helyzettel éltek. Idősebbek, egyszemes látók, siketek, végtaghiányosak, mozgáskorlátozottak, magyarul nem beszélők, bevont jogosítványosok.
Nagyon jó érzés az úton találkozni velük, látni őket közlekedni, átintegetni a másik autóba.
A családom ilyenkor már nem is kérdezi meg, ki az aki integet, tudják a leggyakoribb válaszomat: őt is én tanítottam vezetni.
Büszke vagyok arra, hogy az összes tanítványom rendszeresen vezet és egyikükkel sem történt még semmi komoly baj a közlekedés során.
Ez a blog arról fog szólni, TE mit tehetsz azért, hogy veled se történjen semmi kellemetlen, amikor közlekedsz.
Üdvözlettel: Oktató-th Sanyi (Tóth Sándor)
Az emberek nagy része korra-nemre való tekintet nélkül vezet valami motoros meghajtású járművet, de ha nem, akkor gyalogol, kerékpározik, buszozik, vagyis:KÖZLEKEDIK.
A közlekedési eszközök viszont kivétel nélkül EMBERI ÉLET KIOLTÁSÁRA ALKALMAS ESZKÖZÖK, azaz fegyverek. Meg tudod velük ölni magadat és/vagy másokat.
A közlekedési gyilkosok általában rendes emberek, sem előtte, sem utána nem bántanak senkit. De egyszer csak történik egy baleset, amire ők azt mondják: VÉLETLEN BALESET.
Pedig egy baleset soha nem véletlen, egy baleset bekövetkezéséhez egy helyen, egy időben sok hibának és oknak kell egyszerre bekövetkeznie. Ha CSAK EGY a sok közül nincsen, nem lesz baleset, nem lesz halál.
A rendszer pedig 3 tényezőből áll: EMBER, GÉP, KÖRNYEZET.
A folyamat pedig röviden: Az EMBER vezeti a gépet a környezetnek megfelelően.
Én ezzel szoktam foglalatoskodni, mivel oktató vagyok, azaz pontosan gépjárművezető szakoktató.
Embereket tanítok meg arra, hogyan kell uralni a gépet oly módon, hogy minden és mindenki épen és élve maradjon a közlekedésnek nevezett társasjáték során.
Elméleti ismereteket több mint tízezer embernek tanítottam.
Gyakorlatra közel ezret, akik között sokan voltak hátrányos helyzetben lévők. Akik már párszor tettek sikertelen vizsgát, vagy valamilyen hátrányos helyzettel éltek. Idősebbek, egyszemes látók, siketek, végtaghiányosak, mozgáskorlátozottak, magyarul nem beszélők, bevont jogosítványosok.
Nagyon jó érzés az úton találkozni velük, látni őket közlekedni, átintegetni a másik autóba.
A családom ilyenkor már nem is kérdezi meg, ki az aki integet, tudják a leggyakoribb válaszomat: őt is én tanítottam vezetni.
Büszke vagyok arra, hogy az összes tanítványom rendszeresen vezet és egyikükkel sem történt még semmi komoly baj a közlekedés során.
Ez a blog arról fog szólni, TE mit tehetsz azért, hogy veled se történjen semmi kellemetlen, amikor közlekedsz.
Üdvözlettel: Oktató-th Sanyi (Tóth Sándor)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)